vertical-align: topvertical-align: topvertical-align: topvertical-align: top

HTML

Újraértelmező Szótár

A Litera irodalmi pályázata.

literalogo.png

A LITERA SZERZŐI

babarcy_szotar.jpgban_zsofia_szotar.jpgbartok-imre-szotar.jpg

BorbelySzilard_szotar.jpg cserna_szotar.jpgnadasdy_szotar.jpg

nemeth-gabor_szotar.jpg solymosi_szotar.jpgzekegyula_szotar.jpg

Friss topikok

  • Fodor Helga: Siratom a régi énem, mert meghalt. Siratom az ént, aki élvezi saját testét, ennélfogva a szexet, a... (2013.05.30. 16:22) KÁNTOR ZSOLT: Lelkiismeret

Archívum

2013.04.16. 12:54 Újraértelmező Szótár

Kovács Dorottya: Szabadság

Címkék: szabadság

Szabadság. Érdekes valami ez a szabadság, annyi szent. Első körben ízlelgessük csendesen. Mindenki önmagában keresse a választ; szépen, nyugodtan. Ahány ember, annyi válasz. Ahány kor, annyi válasz.

Szabadság. Mi a szabadság?

Szabadság az, ha szabadságon vagyok.

Szabadság az, ha nem tengődöm a sitten.

Szabadság az, ha azt teszem, amit akarok.

Szabadság az, ha jó kedvem van.

Szabadság az, ha…

Várjunk csak!

Azt teszek, amit csak akarok?

Nem takarítok otthon, mert semmi kedvem hozzá.

Elmegyek futni, mert kedvem van hozzá.

Ezek a kijelentések csak azt jelzik mik azok a dolgok, amiket megtehetek az adott körülményeimhez képest. Úgy értem, ha jobban belegondolok szívem szerint most rögtön Olaszországba utaznék. Megtehetném. Jogom van hozzá. Ki tart vissza? Senki. Mi tart vissza? A pénz. Ami nincsen.

Ezek szerint mégsem tehetem azt, amit csak akarok? Ezek szerint lehetséges volna, hogy mégsem lennék szabad?

Mindnyájan a körülményektől, a környezetünktől függünk.

Jó kedvem van. De miért is? Mert szabadnapos vagyok. Mert rám mosolygott a szomszéd néni. Mert süt a nap. Mert van kit szeretnem és van, aki szeret.

Függő helyzetek.

Akkor hát egy függő helyzetből adódik a jókedvem, s vele a szabadságom. Hát mégsem vagyok szabad?

Szabadság, mint olyan; nem létezik. A szabadság egy holt fogalom. Mert a szabadság nem fogalom. A szabadság egy érzés.

Szabadnak érzem magam kutyasétáltatás közben.

Szabadnak érzem magam, ha mezítláb futhatok a fűben.

Szabadnak érzem magam, ha írhatok.

Szabadnak érzem magam, ha süt a nap.

Szabadnak érzem magam, ha szerethetek, s ha szeretnek.

Szabadnak érzem magam… most, mert olyanom van. S holnap süthet a nap, írhatok, szerethetek és szerethetnek, mégsem feltétlenül leszek szabad. Mert nem biztos, hogy annak érzem majd magam.

 

Szólj hozzá!

2013.04.16. 12:53 Újraértelmező Szótár

Titius Kristóf: Lelkiismeret

Címkék: leliismeret

<Lelkiismeret>

Rég. Pallas Nagy Lexikona szerint: A ~ az a 1. képességünk, melynél fogva saját cselekedeteink és egész erkölcsi mivoltunk fölött erkölcsi ítéletet mondunk. Az erkölcsi ítélet általában értékre vonatkozik; úgy mint a  2.  logikai, mely a gondolat igazságáról vagy nem igazságáról, vagy mint az 3. esztétikai, mely a dolgok tetsző vagy nem tetsző voltáról nyilatkozik; az erkölcsi ítélet az 4. akaratra vonatkozik s annak értékét nyilvánítja; ha ezt az erkölcsi ítéletet saját magunkra vonatkoztatjuk, áll elő a lelkiismeret szava. Csakhogy míg mások akaratát, cselekedeteit teljes szabadsággal bíráljuk, saját magunkkal szemben az erkölcsi ítélet gyakran összeütközésbe jut szenvedélyeinkkel, indulatainkkal s általában magunk szeretetével; a lelkiismeret ereje fokozód és hanyatlik; aki folyton lábbal tapossa.

A lelkiismeret mint képesség az embernek mintegy veleszületett adománya vagy ősrégen kifejlődött szerzett tulajdona; de tartalmát, mind erejét illetőleg függ a történeti változástól <ld.változás>, ez egyéni neveléstől, életkörülményektől, környezettől, korszellemtől, stb. Nem állandó erő, hanem a társadalmi élet 5produktuma. A lelkiismeret magával jut ellentmondásba, ha valamely elhatározás alkalmával az elhatározás mellett is, ellen is egyenlő vagy majdnem egyenlő erkölcsi okok szólnak; ilyenkor a kötelességek kollíziója áll be, a drámának ez az érdekfeszítő témája. (Pallas) 6. Mindaz, ami akkor jelenik meg, amikor olyan gondolat, szó, vagy tett ered tőlünk, amely valaki által normává emelt idea magasságába nem emelkedik, vagy ha el is éri, túl nem szárnyalja, inkább a szárnyalás optimális jelentésbeli irányától eltér, felülemelkedik rajta, túllövi azt, mármint az 7ideát a lelkiismeretről. Magát a lelkiismeretet nehéz túlszárnyalni. Elképzelni is alig. Miként Isten Lelke lebegett a vizek felett, úgy nehéz elképzelni az ember lelkét. Azt is, ahogyan ismeri. Vagy ismertnek tétételezi.

Közel áll ehhez a felfogás, miszerint a ~ 8. mítosz A hopi indiánok úgy képzelik, hogy a ~ egy egyenlő szárú háromszög, mely a szívben forog és megszúrja vagy megböki, amikor az ember nem megfelelően cselekszik. Ez a ~furdalás. Ha ezt sokszor teszi, tompává kopik a háromszög és nem jelez többet. Nincs több szúrás a szívben. Ez a lelkiismeret nélküli ember.

A siketek kultúrája, amely egy hangok nélküli vizuális jel végtelen jelentéssel is alkotott rá jelet. Ők egy háromtagú mozdulattal jelelik. Hüvelykujj a szívre mutat, a mutató a levegőbe L alakot formázva: ez a lélek. Majd a tenyér a mellkasra: ez az ismeret. Aztán ugyanide egy fúró mozdulat a szívre: ez a furdalás.

~ hangja, íze, színe, illata? Honnan ered? Miért vesszük észre? És miért nem? Milyen 9címkefelhőben kapna helyet?

1. ? projekció bagatellizálás alkalmazkodás békekötés a rosszabbik énemmel ontológia rendszerszemlélet szeretet elveszett paradicsom belső lelkület elfojtás kanonikus férfi szereptökéletes igazság megpróbáltatás humanizmus dráma mágia etika egészség hierarchia visszajelzés teherviselés korrupció szólásszabadság arculat meditáció bűntudat pótcselekvésmegtestesülés (inkarnáció) angyalok zavar skizofrénia öröm jóindulat hol tartok exegézis confessio önvédelem udvariasság Ádám-Éva

10. Hang. A ~ hangja mindig emberi hang. <Megszólalt a lelkiismerete.> Senki nem látott még állatot vagy növényt, ahogy jelét adja a lelkiismeretének vagy a furdalásnak. <Staccato, moderato den ritmico> lehetne az ütemjelzése; Bartók a zeneszerzője. Előadója a New Yorki Filharmonikusok és a közéjük, az ütősök elé, beültetett indiai fuvolásfiú - aki a kizárólag két taktus között kezd játszani. A zenekar ilyenkor, a kottában található ütemjelre székével együtt hátrébb csúszik. A széklábak csikorgása vezeti be a fuvoladallamot. Majd zenekar visszacsúszik, fuvola elhallgat, a szimfónia megy tovább, akár egy hivatali ügyintézés.

11Íz. A íze könnyű, mint egy hab, parfé vagy mousse. Fondue tejszínnel. Vagy legyen bárányfelhő. A ~furdalás íze a túlérett sajté, korhadt, rothadt zöldség és annak fokazatai; mindenképpen föld-szerű, nehéz, de hamar tovatűnő íz, s mint ilyen a morálhoz van köze <ld. morál>

Szólj hozzá!

2013.04.16. 12:52 Újraértelmező Szótár

Kocsis Árpád: Szabadság

Címkék: szabadság

Forradalomról álmodom mostanában.

Csendes, hosszú idő alatt kibontakozó, de kérlelhetetlen és felforgató erejű forradalomról. Az árát és a beláthatatlan következményeit vállalom, valamint azt a bizonyosságot is, hogy nem úgy zajlik le, mint ahogyan öntőforma nélkül születetten álmaimban láttam. Hiszen az eszmélet megmozdulása mindenképp több attól, mint ami van, a leszegett fejű közönytől, a moccanatlan sopánkodástól, az egyediségre törő egyénieskedéstől. Reménnyel szemlélek minden változtatási törekvést, minden bátor kezdeményezést, ami cselekedete révén beszéli el a megtorpant jelen folytathatatlanságát.



Február elején egy hatalmas lepedő jelent meg a pécsi magasházon. „EGYETEMES ÖSSZEOMLÁS – Hagyjuk, hogy így járjanak az egyetemeink is?!” – állt öles betűkkel a fehér vásznon, amelyet fémgyűrűkbe font kötelekkel feszítettek ki a lassan negyed százada lakatlan épület 13 emelete fölé. Ha a tömbházunk balkonjára sikerült kiülnöm (egyre nehezebben emelem át a magas verandaküszöbön a tolószékemet), akkor a szomszédos lakóház kéménye és a Jakabhegyi kollégium homlokzata közti résen pontosan a lepedőre láttam. Elgondoltam, hogyan dübörgött a lépcsőház a léptek súlya alatt. A negyedik napon az egyik kötél a lepedőre rakódott hó súlyától és a széltől elszakadhatott, a vászon egyik fele lifegett a szélben, a nyolcadik nap éjjelén pedig valakik megszabadították a 25 emeletes pucérságát egyedüliként elkendőző vásznat. A fügelevél nélkül maradt Ádám jutott az eszembe. Túl alacsonyra tehették a ledér szabadság szeméremövét.


Pár héttel később egy újabb lepedő hirdette a népakaratot: SÖR. Aztán valaki ezt is leszedte. Zéró-tolerancia.


Ha valaki veszi a fáradtságot, s megszámlálja a magasház emeleteit, a 25.-et hiányolni fogja. Akárhogyan kalkulálunk is pincétől a tetőteraszig, 24-nél megakad a számláló tekintet. Természetesen a legbizonyosabb módja a kétely eloszlatásának, ha fellépcsőzünk a rozoga és helyenként átvágott drótkerítéssel körbetámogatott épület fölső emeletére. A fölfedezőutat ajánlatos éjszaka megejteni, nem csak a tetőtérről nyíló páratlan éjszakai panoráma miatt, de a rend őreire is gondolva. Igaz, az elővigyázatosság nem elegendő biztosíték az expedíció sikerére. Akadnak, akik anélkül is gondolnak rád, hogy észbe vennéd őket. Újabb ablakok törtek be a legutóbbi látogatásunk óta, recseg az üveg a talpad alatt, valaki a tizedik első lakásában tüzet rakott, kupacban guggol a hamu, mintha egy emelettel lejjebb csúszott volna az egyik lift kabinja, betört a lépcsőházi ablak a fölső emeleten. Szédítő látvány. Fú a szél, idefönn mindig fú, eső után napokig csordogál és csöpög az esővíz a folyosókon. Tarkovszkij-hangulat. A 23. emeletről nyílik a tetőtéri ajtó, amelynek küszöbe körül tócsává gyűlt a víz. Nincs hová lépni, átnedvesedik a cipőd. Valaki megbotlik a túl magas verandaküszöbben. A város mint egy térkép hever kiterítve előtted. Mozgó térkép buszokkal, autókkal egy-egy elkésett emberrel. Ezekre hengeríted rá a lepedőt, amely surrogva szalad le a mélybe. Az emeletekről kezek nyúlnak ki, s fűzik bele a kötelet a fémgyűrűkbe, erősítik az erkélyek korlátjához.


Eggyel feljebb kellett volna kirakni. A huszonötödikre. Odakötni a magasba.

A nagy, fehér lepedőt, melyen terpeszkedő betűkkel áll –

 

Szólj hozzá!

2013.04.16. 12:52 Újraértelmező Szótár

Kocsis Árpád: Demokrácia

Címkék: demokrácia

Élő közvetítés felvételről

Kommentátor: Kocsis Árpád


Asszem, hogy ez így, hogy a Demokrácia, ma nem játszik. Tegnap állították ki. Durva becsúszás miatt az Államnak. Hátulról. Ez így nem fog menni. Pár Jogvédő a kispadról lehet, hogy tiltakozni fog, de kérem, a foci az foci, kispályásoknak itt helye nincs!


S még ha ez a pályára nem való affér lett volna pusztán... De a csetlés-botlásait is kín volt nézni. Ott áll, ott bizonytalankodik ez a Demokrácia a tizenhatos szélén, ott egyensúlyoz kétségbeesetten és tanakodva, hogy most lőjön-e vagy ne lőjön? (ha mindig ennyit gondolkodtak volna a Népakarat nevében!), cselez, de milyen cselek ezek, kérem?!, mintha olyan kurva sok ellenfél volna, tehát cselez ott a fehér vonalon, a büntetőterület határán, hatalmas test pipaszár lábakon, mint fogpiszkálókra tűzött krumpli, erőtlenül cselez, már a kaput sem találja, nincs is kapu, néha a kispad felé sandít, nincs is kispad, csak az ő ügyetlenkedése a zöld négyszögön.

– Rúgjad már baz'meg! Nem ezért fizetek – ordít az öltöző ablakán kikönyökölve Plutokrácia. Ő már vagy tíz perce levonult. Naná, megint kifürdi mindenkit megelőzve a meleg vizet.

Demokráciát meglehet maga elé engedhette volna... Persze, hogy Autokrácia erélyesen leszerelte. A büntetőterület az ő pályája. Genius foci. S már ott is szalad, ni!

Ő bezzeg tudja a módját. Szalad vele a pálya, a fűszálak meghajolnak. Csak a kaput hibázza el. Mindig ugyanazt. Hátulról nem lehet, de nem ám. Ami Arisztokráciának még sikerült, az neki nem megy, ha belefehéredik is.

Újabban csak az Államnak lehet hátulról. Legfeljebb kiállítanak róla egy-két fazont, kárt úgysem tehetnek benne. „Az Állam én vagyok” – mutat a pöttyösre. Igaza van, csak rúgni lehet, de minek? Úgyis visszaszáll. Főként ha te hoztad. Csak rendszeresen kell pumpálni.

A középpályán most éppen Bürokrácia lábai közt igyekezik átszuszakolni. De hol vannak már azok a régi kötények, amelyek  fedték a pőreséget? Újabban kötény nélkül is megy. Úgy az igazi.

Azért Demokrácia mégis megpróbálkozik a labda elvételével. Fórumot ültek felette, előterjesztették, megvitatták, megunták, megszavazták. Megcsinálják. Nem azonnal, persze, de kisvártatva. „Nem haladtunk sokra, de számos problémában bár elbizonytalanodtunk.” Valaki felnyög a pálya szélén. (Pornokrácia?, Gerontokrácia?, maga Panarchia?!)

– Csak közvetlenül a tökét – mutogat valamit Anarchia a bal szélről. Ő sem sokáig rúgja már. A legújabb stadionépítési tenderek követelményeikben előírják a pálya bal oldalának mellőzését. Állítólag igen elmés megoldások virágoznak ki a mérnökök vonalzói és szögmérői mellől. De mi történik addig is a pályán?!

Ilyen illemtudó hátulról becsúszást már régen láttunk. A legendás Monarchia jut eszünkbe, meg pár egzotikus fazon, Kakisztokrácia és Kleptokrácia. Mint valami Grácia, bájosan körbetipegi az Államot. Az bezzeg jól fedezi a pöttyöst. Szakszóval: beseggelt. Plutokrácia sem csinálná jobban.

Végül csak sor kerül az aktusra. Durván, hátulról. Újra.

Piros lap!

A nép őrjöng a lelátókon.

...Ja, mégsem.


...Zárt kapus meccs volt.

Szólj hozzá!

2013.04.16. 12:51 Újraértelmező Szótár

Szekeres P. Mónika: Felelősség

Címkék: felelősség

Szombatonként látogatta meg a kisfiút. Villamossal a Moszkva térig, onnan fogaskerekűvel, aztán egy kis séta lefelé. Így ért el az intézet utcájáig. Itt tudta, melyik kerítés mögött áll lesben a beteg lelkű kuvasz, hogy őrjöngő ugatásával frászt hozza a gyanútlan arra járókra. Tudta, melyik házban nem lakik senki, és azt is, mióta. Éppen arra járt, amikor a rendőrautó és a fekete furgon ott parkolt a kapu előtt. Két izzadó férfi hozta ki a lezárt bádogkoporsót, az egyik mérgében káromkodott, mert olyan szűk volt a bejárati ajtó mögötti előszoba, hogy sehogyan sem bírtak kifordulni, az amúgy sem éppen kézre eső hosszúkás ládát élére kellett állítaniuk. A fiatalabbik, a jóképű szentségelt. De nem volt bántó, inkább olyan volt, mintha ha a néni érdekében pörölt volna felsőbb hatalmakkal: ha már azok így döntöttek, hát mielőbb rendeződjön el minden, és a néni kerüljön oda, ahova most kerülnie kell.

Az egyre rekedtebb kuvasz felségterülete és a néhány házzal lejjebbi elhanyagolt kert után már csak pár lépés volt az intézet bejárata. Még a nyáron ismerte meg itt a kétéves Józsikát, akit Villőnek szólított. Csak utóbb tudta meg, hogy ez lánynév. Ám ez egy cseppet sem zavarta. S annak, hogy a név egyik jelentése tündér – ezt szintén csak utóbb olvasta -, különleges jelentőséget tulajdonított. Nyári gyakorlatát töltötte az otthonban, (ma sem érti teljesen, miért) ez is kellett a majdani ápolói képesítéshez. Hamar jóba lettek a kisfiúval, mindig falazott neki, amikor az nem ette meg a főzeléket. Szolidaritást érzett a gyerekekkel. Ő is utált minden zavaros, sűrű levet a felismerhetetlenségig kifakult zöldségdarabokkal. S ha Józsika kérte, akár kétszázszor is pörgött vele a karjában, aztán hanyattfeküdtek a fűben és nézték, ahogy még mindig forognak felettük a lombok és a felhők.

Szeptembertől járt fel újra ide, szombatonként, látogatóba. Nem is csodálkozott, amikor szóltak neki, ne jöjjön többet. Tudta, sokan nem nézik jó szemmel ezeket a kommunistaszombatokat, ahogyan a gondozónők nevezték a háta mögött e találkozásokat. Végül az igazgatónő szánta meg miután végignézte, ahogy levette a látogatóknak kötelező fehérköpenyt és az utcai cipőjét takaró fóliát, behívta a szobájába. Elmondta, a kisfiút örökbe adják, örökbefogadó szülei fogják hétvégenként, és majd, „ha jól sikerült a barátkozás” naponta látogatni, mielőtt hazaviszik. Végleg.

Következő szombaton újra felfogaskerekűzött a hegyre. Ott, ahol egy darabon a furcsa, páratlan sín párhuzamosan fut az úttesttel, észrevett egy fekete furgont lefelé gurulni, oldalán a felirattal. Az a nyári nap óta nem látott ilyet, (igaz, előtte sem). Ez egy kicsit nyugtalanította. De amikor az utcában az akkorra már végleg elnémult kuvasz az őket elválasztó kerítésre vetette magát, és ő továbbsétált az elhagyott kert mellett, amelyben a fel nem söpört falevelek már összekeveredtek a környékbeliek bedobált szemetével, újra biztonságban érezte megát.

Otthon senkinek sem árulta el, hogy nem mehet többet az intézetbe. Így mindenki természetesnek vette, hogy szombat reggel elindult. Meg akarta lesni a leendő szülőpárt. Nem merte. Véletlenül mégis meglátta őket a hatalmas kertben. A férfi pörgött Józsika/Villővel a karján, aztán hanyattfeküdtek a fűben, és nézték, ahogy még mindig forognak felettük a lombok, felhők…

 

Szólj hozzá!

2013.04.16. 12:49 Újraértelmező Szótár

Janáky Marianna: Hűség

Címkék: hűség

Bemutatkoztunk egymásnak. Hát Ürügyet Sajnos Én Gátlástalan mindig találok, hogy néha napján… Precízebben kifejezve: hogy néha éjszakáján…, kacsintottam feléjük. Azért ne higgyétek, hogy nimfomániás vagyok, vezettem be társalgásunkat.

   A kávézó félhomályában kevesen ültek, halkan szólt a zene:

Az én kedvesem egy olyan lány, akit farkasok neveltek, és táncolt egy délibábbal, majd elillant csendesen. Az asztalnál öt meghívott vendégem. Rögtön találtam nekik magamban hívószót: Mellecske, Faros, Tudós, Szeplőcske, Kancsali. Egy fórumon ismerkedtünk meg, és személyes találkozót kértem tőlük. Felvonultatták a legutolsó divatot. Szóval egy kisprózát szeretnék a Litera pályázatára írni a HŰSÉG-ről, ezért hívtalak ide titeket. De az az  igazság, hogy jobban érdekelne, kit tartotok nimfomániásnak, még ha nem is fogadják el az írásom, mert nem felel meg a pályázati kiírásban foglalt feltételeknek.

   Kati (31), a fodrász (kendője alig takarta a dekoltázsból kidudorodó zsemlemellét) szólalt meg először. Szerintem az a nimfó, aki egész nap csak k*rna és mindegy hogy kivel. Én állandóan szexelnék, de persze nem akárkivel. Már többen is használták rám ezt a jelzőt.

   Éva (43), a tanár (feneke kitöltötte teljesen a fotel párnáját) folytatta. Jaj, a nimfománia egy szenvedély betegség, amikor valaki így vezeti le a feszültséget, ha éppen nincs aktuális párja, akkor is szexelnie kell. Olyan, mint a játékgépezés, alkohol, drog tulajdonképpen. Ugye igazam van?

   Nagyjából, vette át a szót Ildikó (51), a pszichológus. Mintha olvasná, hadarta: A nimfománia kóros nemi igazgatottság a nőnél, mely némely ideg- vagy elmebeteg állapot tüneteként lép föl, így nem ritkán a hisztéria lefolyása alatt és általános izgatottsággal járó pszichotikus tünetcsoportokban jelentkezik, mint egyik kimagasló kórtünet. De itt-ott kóros nemi érzetek, erotikus érzéki csalódások és nagyzási téveszmék kapcsolatában is észleljük a nimfomániát. Amennyiben segítségre szorulnátok vagy ismerősötök…

   Piri (18), a diáklány (szeplői szendére pöttyözték arcát) csendesen megszólalt. Neem is tuudom. Kicsit dadogott. Szerinted jó vagy rossz, ha nimfomániás vaagyook? A baarátom mondta rólam, ő azt moondta naagyon is jó.

   Ne haragudjatok, de sietek, ma jön a partnerem Pestről, és csak hétvégére marad!, szólt közbe Anett (24), a közgazdász. A szemüvege szinte bepárásodott. Néha én is annak érzem magam, mert egy nap többször is megkívánom a páromat, de ez azért van, mert szeretem, meg azért, mert fantasztikus az ágyban, de ez általában akkor szokott előjönni, amikor kevesebbet találkozunk és bepótoljuk. Gyorsan még hozzátette felém fordulva: Ennyi elég lesz? Azért beszéljetek majd a hűségről is, fordult vissza. Majd kiugrott a bőréből.

   Ez hamar elment! Biztos nagyon hűséges a barátjához, nem?, kérdezte Piri, szája sarkából a kapucsinó majdnem kilöttyent. Megyek én is, és elmondom Robinak, hogy én inkább hűséges szeretnék lenni, nem nimfó! Folytatjuk a fórumon, hali csajok!

   Nekem 5-kor magánórám lesz, szabadkozott szoknyáját húzogatva Éva. Jelenleg csak a diákjaimhoz tudok hűséges lenni. Kóros ez? Gyere el egyszer hozzám, majd megbeszéljük, állt fel Ildikó és pusz-pusz egymást.

   Van egy ügynökség, ha érdekel titeket, vette vissza a szót kezével gesztikulálva, fejét hátravetve Ildikó. A hűségteszt során az igényeknek minden szempontból megfelelő színészünk, az ügyfél által megadott helyen és szituációban közvetlenül kapcsolatba lép az ügyfél partnerével, és megpróbálja elcsábítani, esetleg feltesz neki olyan kérdéseket, mely témákra a megbízó kíváncsi. Nem kell drága magánnyomozókra költeni, mely vagy hoz eredményt, vagy nem, nem kell éveken át bizonytalanságban, kételyek közt őrlődni… Gondoljátok meg! Nekem is indulnom kell lassan. Jelentkezzetek!

   Amikor ketten maradtunk az asztalnál Katival, beletúrt a hajamba: Nem tenne neki rosszat egy kis kényeztetés. Gyere el holnap, megcsinálom! Felkapta a szatyrot, egy uborka majdnem kifordult belőle. Fokhagymás ubi sali is lesz a marhapörkölt mellé! Nagyon szereti a drágám! Várlak, és sok szerencsét! Percekig jegyzeteltem, miután elrobogott, aztán körülnéztem. Nem lenne rossz egy férfit is megkérdezni a hűségről, kacsintottam lelki szemeimbe. Hát Ürügyet Sajnos Én Gátlástalan mindig találok, hogy néha napján…

 

Szólj hozzá!

2013.04.16. 12:49 Újraértelmező Szótár

Lesi Zoltán: Hűség

Címkék: hűség

Nem akartam tőle semmit, mégis vártam rá, egy fűrész, úgy átölelve, mint a ház előtti fát. A fekete ember is azon aludt, olyan magasan, hogy épp beláthatott volna az ablakon. Nem akart rosszat, de bámészkodót se maga köré. Másnap kopogott be először. Nem könyörgött vagy adta a koldust, csak egy éjszakát kért, és a hűségről beszélt, hogy neki kettő van és néha nem tudja melyik a fontosabb, pedig csak adagolni kellene, mint tablettákat a nyelvre vagy gombokat a kabátra. Arról beszélt, hogy neki nincs sok már az országban, bár neki ez a város se az otthona, megcsalt vele egy másikat, de a folyó vitte bele. Igen, a folyó, amit követnie kellett ami lehet megszállottság, de eddig nem kapott magyarázatot, csak annak örült, hogy a sátrát eddig mindig vihette, tegnap abba is belekapaszkodott egy egyenruhás. Nálam aludna és korán reggel indulna tovább, föl sem kell kelnem hozzá, a postaládába dobja a kulcsot, mielőtt elutazik, még utoljára látni szeretné a fiát. Hűséges akar maradni hozzá. Az éjszaka teljesen kikészítette, de amint a fiáról beszél, megszépül az arca. Egyetlen lépéssel az ablakhoz kerül, a fát látja, amin tegnap aludt, de most  a negyedik emeletről. Sűrű szövésű ágai közt átderengenek a fények, a város, a haza a mélyben. Nem az első, aki bekopog, de eddig senki se merészkedett idáig. Talán a kedves hang, a finom beszéd, de mégis egy nincstelen, akit valami mégis ideköt. Az asztalhoz ül, mintha már sosem akarna elmenni. Egy pohár tejet tettem elé és a virágomra gondoltam, bármikor betoppanhat, talán már érzi is az enyhe huzatot, mert ez az ő ablaka. Majd megmagyarázom. Olyan ritkán ülök egy idegennel a konyhámban, hogy észre se vettem, de rabul ejtett. Itta a tejet és hallgatott. A tegnapi ágak felszabdalták a sötét bőrét. Annyira megnyugtató volt a jelenléte, hogy el is felejtettem, hogy sosem fogadok vendégeket, mert virágom allergiás az idegen porra és jönni fog hamarost és még nincsenek kész mondataim. Az előre kész mondat egyébként is megcsalás, mirelit, pedig nekem másom sincs, és most együtt alhatunk hárman, egyetlen ágyban, mint könyvben a lapok, szorosan és lesz hozzánk ábra és veszekedés, a virágom kap majd tálcájára hideg és meleg vizet. Hirtelen nagyon hiányozni kezd és megharagszol a fekete emberre, hiszen tudhatná, milyen érzékeny, akivel élsz. A hűségről beszél éppen, és hogy mégis el kell mennie, mert a messziben közelebb lesz a fiához és lesz pénze meglátogatni, ha szabad. Bécsbe költözik majd, mert arra viszi a folyó vagy onnan ered. A virágodat érzed, még a reggelről megmaradt illatát. Kiabálni kezdesz, hogy tűnjön el, a fekete ember. A kezeid belemarnak az éjszín bőrbe és tépni kezded, nem maradhat egy perccel se tovább. Még mindig a tejes bögrét szorítja és nem érti, hogy mi változott, de szívesen elmegy, mert megérti és biztos van számára egy pad vagy valami ág. Erre a mondatra lép be a virág az ajtón. Nem tüsszent, de marasztalja, csak egyetlen éjszakára, mert ma van az ő napja. Gyereket vár. Ez az utolsó nap, amikor a bimbók még aludni hagyják és egyébként is korán kel, addig pedig aludjunk szorosan, mint a könyvlapok.

Szólj hozzá!

2013.04.16. 12:47 Újraértelmező Szótár

Tóth-Zsiga Borbála: Ízlés

Címkék: ízlés

Megszületik a gyerek, és nincs ízlése. Vannak ösztönei, van motivációja, tud sírni, nevetni, dühöngeni, csodálkozni, félni, még genetikusan undorodni is, egyszóval: érezni. De ízlése, az nincs. Ez egy igen különös, mégis pofonegyszerűen működő, tanult viszonyulás-rendszer, szerzett voltához képest az egyik leginkább ösztönös, legmerevebb mozgatóerőnk. Ha már bírunk vele, nagyon nehezen változtatható, a személyiség része lesz, és mivel szeretjük kifejezni magunkat, egy idő után ránk is lesz írva.

De kezdjük a kezdeti, nem ízléstelen, de ízléshiányos ősállapottal. Az ízlés először az ízeken keresztül alakul, diktatórikus körülmények között.  A gyerek ízlés és elsősorban döntési jog híján azt eszi, amit kap. Az ízlésminták először kényszer alatt, az ízeken keresztül alakulnak. A törvény pedig törvény: amivel gyakran találkozik a gyerek, azt megszereti. Így hétköznapi emberek átlagos gyereke hamar megszereti az édes ízt, a cukrot, a fokozott ízt, a mű ízt, a pépest, a főttet, a sósat. Alternatív szülőké is szeretné, de ő csak vágyakozni tud majd ezekre. Az átlagos gyerek később szeretni fogja a slágert és a szépségideált. A kamasz pedig a közízlés mindenre kiterjedő alapelemeiből fog magának „szeretem-hálót" szőni.

A közízlés kánon. Kiszámítható, középszerű, unalmas. Biztonságot nyújt, kényelmes ítélet-alap. Az ízléses fogalma a szép, a kellemes, a helyénvaló és az illendő szavakkal mutat még rokonságot. Ízléses teríték, ízléses virágcsokor, ízléses öltözködés. Ugye milyen izgalmas? Amit ízlés övez, az kívánatos. Vannak ugyan változatai, de az ízlés csak bizonyos korlátok között mutathat még elfogadható variációkat. Különösen igaz ez a szerelemmel és a vágyakkal kapcsolatos ízlésre. Az ízlés kiszámítható, mint a vasárnapi ebéd vagy a házastársi szex. Az ember választásaiban felismerhető a kisebb ellenállás felé áramlás brutálisan egyértelmű filozófiája. A kis eltérés különcség, csavar, a nagy már deviancia.

Ízlésen vitatkozni nem lehet: ez a tézis azt sugallja, hogy az ember a tolerancia bajnoka. Pedig ízlésen vitatkozni olyannyira nem lehet, hogy az emberek előszeretettel vitatkoznak rajta. A közízlés egyszerűen azért válhat vita tárgyává, mert pozitívan értékelik. Mint minden köznapi dolgot. Amit mindenki szeret, az csak jó lehet. Az ízléstelen dolgok ennek megfelelően gusztustalanok, nem valók. Tabutéma kapcsán hangoztatott nem konform vélemények szintén gyakran illetődnek az ízléstelenség bélyegével. Alapreflex ízléstelennek nyilvánítani halottakkal kapcsolatos bíráló megnyilvánulást. Látszik tehát, hogy ízlés nélkül nem lehet létezni. Még a halottaknak sem.

Létezik a kifinomult ízlés is, ami azok sajátja, akik lekicsinyelik a közízlést. Különleges választásaik, kedveléseik vannak. Nem szeretik a főáramot. Ha feltörekvő családból származnak, akkor ízlésüket maguk alakították ki. Mégis azt vallják, hogy az ízlés nem tanulható. A közízlés fogalmát, melyet nagyon nem szeretnek, szintén nyilván ők találták ki.

Egyszóval egyszerre akarunk az ízlésen nem vitatkozni, de valljuk azt is, hogy többmilliárd légy azért nem tévedhet. Pedig a sóskaramella –kóstolja meg, aki nem hiszi – egyáltalán nem rossz.

Szólj hozzá!

2013.04.16. 12:46 Újraértelmező Szótár

Jassó Judit: < változás >

Címkék: változás

Mikor új szelek fújnak, ennek hatására az egyik ember nekivetkőzik és pucéran beleszalad, míg a másik magára vesz még egy kabátot és arrébb lép.

 

Nem volt olyan nagy dolog október huszonharmadika, mondta régebben a nagyanyám. Előző este moziba mentünk.

Minél többször gondoltam végig ennek a két mondatnak a jelentését, annál ritkábban kaptam a szívemhez. Pontosabban szólva mindez semmit sem volt le a forradalom jelentőségéből, csupán megállapítás volt az egyéni sors szemszögéből nézve. Visszaszámoltam, anyám is akkoriban foganhatott. Az anyaméh csöndjét nem zavarta a történelmi vihar.

Pedig mekkorát fordult a világ az óta. Külön intézetekben kutatják.  

Régi barátnőm, Ági több mint három éve Melbourne-ben él a családjával. Akkor pakoltak össze, mikor itthon az első „megszorítások” szó elhangzott. A vízumot Dublin-ban várták ki,

ám tavaly karácsonykor Ági szinte menekült Budapestre. Havat akart látni. Ez már több volt a szokásos családlátogatásnál. Alig léptek Magyarország légterébe, máris posztolta, hogy itthon van. Holott annak idején nála jobban senki sem akart elköltözni. Menekülni a változásba. Bárhol jó, ha nem jó otthon. A gyerekekkel már küzdenek, nekik az angol a fő nyelv. Ott kint hamar elkopik a magyar szó, az ember ilyenkor azokat is oda kell dobja a megváltozott életkörülményeknek. Összekapaszkodva túl lehet élni a kulturális sokkot, ügyesen be lehet lakni a gyönyörű ausztrál kertvárosi házat. Csak az ember ilyenkor már fél. Nehogy változzon valami. Vagy ha igen, sodorja minél előbbre.

Csukd be a szemed és mondd föl Márait. Őt sem olvassák az unokái, magyarul semmiképp.

Talán nem is a változás a lényeges, hanem az, mekkora.

Másrészt valahogy mindig egyértelmű, hogy az ember mikor áll sorsdöntő változás előtt. Elsősorban, ha választani készül. (Olykor parlamentileg.) Hasonló szótöve van a „válik” és a „válás” szónak, ráadásul értelmük is megkettőzhető.   

Lehet „elválni valakitől”, meg „válni valamivé, valakivé”. A válás továbbá érthető családjogilag, azon kívül fejlődéspszichológiailag is.

Kevésbé finom kifejezés, de nagyon kifejező „váladék” szavunk. Valami nagyon sűrű, esszenciális anyag elkülönülése.

Átvitt értelemben ilyen lehet annak az egyénnek a viselkedése, aki – megérezve a veszélyt, hiszen abból bőségesen van a változásban -, előre menekülve írja meg a saját sorskönyvét, mialatt fittyet hány a nemzetsorsra. Egyszerűen kivonul, s másik országban keresi a boldogulást.

Ha valakinek nincs lehetősége a menekülésre, visszabújhat a csigaházába, s így akkor sem vesz tudomást a történelmi forgószélről, ha az körülötte tombol.

Az ember választ. Ahogyan a buddhizmus hattyúja tejet a víztől, Hamupipőke a borsót a lencsétől, Mózes a Vörös-tengert.

Nagy erő ez. Kényszerítő, és emiatt roppant kényelmetlenségeket okozhat. Kicsit az ember maga is kettéválik olyankor, duplázódik, kettőződik. Átlép egy másik dimenzióba, csak azt viheti magával, amit önmaga elbír.

A változásban mind egyedül vagyunk, s hiába kiáltjuk el a másik nevét, senki sem fog segíteni. Ettől függetlenül sokakban csillapíthatatlan a változás igénye, minden bizonytalanságával, összetettségével együtt. A változás te magad légy, s ha ezt most megértettük, akár neki is láthatunk.  

Szólj hozzá!

2013.04.16. 12:45 Újraértelmező Szótár

Jassó Judit: < szabadság >

Címkék: szabadság

Azon a héten, pénteken már hallottam a kis harmonikást. De csak vasárnap láttam meg őt a teljes valójában.

Előbb nem volt rá alkalmam, a hét utolsó munkanapján siettem haza, a kombinó száguldott helyettem, sürgettem, szerettem volna már otthon simítgatni zaklatott idegeimet. Be is tértem egy üzletbe, s bort vásároltam. Elfeledkeztem a kis harmonikásról.

Aztán vasárnap a százkilences buszon, Kőbányáról hazafelé visszaköszönt. A második ajtóhoz közel foglaltam helyet, s ahogy közeledett az egy szál muzsikaszó, csipp-csepp, mint mikor olvad, csöpögött, csavarodott a szívem. Nem szoktam elcsábulni egy százas erejéig, nem hagyom meghatni magam. Ilyenkor szigorú ítész vagyok, a tömegközlekedési eszközökön tilos a koldulás meg a kereskedelmi tevékenység, egy kiírásban olvastam, egyetértek vele, punktum.

Odaért mellém a zeneszó, megismerhettem a kis harmonikást.

Tíz év körüli, fekete hajú, bogárszemű kisfiú volt, első blikkre egyedül - ezen mindig megdöbbenek. Hogyan lehet kicsapni egy ekkora gyereket a budapesti nagyvilágba, s mintha magamat vonnám kérdőre, pedig én semmit sem fogok tenni érte, éppen hogy elviselem a jelenlétét. Ennyi. Összenéztem vele, s ő rögtön meglátta szememben a részvét, az elsőfokú sajnálat különös elegyét, ebből azt is tudhatta már, hogy tőlem egy fillért sem fog látni. Nagy sóhaj kíséretében leejtette vállát, aztán elfordult.

A Harminckettesek terén szálltam le, s ahogy a kombinó felé menet megálltam a zöld lámpánál, odapenderült – most meg – egy kislány, talán egy-két évvel kisebb, mint a bogárszemű. Ő is zenélt, közben félkörívben fordult és mosolygott, ösztönösen próbált atmoszférát teremteni. Kisvártatva megpillantottam egy nőt - nyilván az anyjukat -, aki mellett ott volt a kis harmonikás. Lelkesen mutogatott az egyik szemben lévő épületre, impozáns is egy ilyen szecessziós bérház, akár egy óriás gyermek hagyta volna ott, mint elfeledett játékszerét.

Arra gondoltam, valamikor utánuk kéne menni, tisztes távolságból figyelni, mely nem alacsonyítja le őket, nem is tudnának róla. Kíváncsi lennék a többiek reakciójára, ki mit szól hozzájuk, ám a tisztes polgár háborogni kezdett bennem.

Először is, nem tudok szabadságot kivenni. Nem vagyok beteg sem. Ritkán járok a háziorvoshoz, nem szokásom ilyen-olyan, pironkodva vállalt, mondvacsinált okkal igazolást kérni, bár tehetnék kivételt. Mit értek én az ő életükhöz, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, a bogárszemű család, a szó jó értelmében írónak való téma. Talán egyszer, ha úgy jön ki, és összetalálkozom velük, elkísérhetem őket egy darabon. Volt ebben az alapgondolatban féltés – csak nem bántják majd őket -, s a megosztás vágya, hiszen jó lenne beszélni róluk, elhelyezni őket abban a bonyolult koordináta-rendszerben, amit csak úgy hívunk: a mindennapi élet.

Számomra kétségtelen, hogy a kis bogárszemű harmonikás: szabad.

A szabadság egy kissé mindig meseszerű („nem teheti meg bárki”, „szerencsés az, aki szabad”,”a szabadságért meg kell küzdeni”). A pénteki, de leginkább a vasárnapi szituációban láthatóan és kötöttségektől mentesen ő megtett valamit, amitől mi, a megállapodottak már sokszor irtózunk. Még nem volt a szabadesés állapotában, de kétségtelenül elrugaszkodott, nekilendült, s amibe kapaszkodott, azt bármikor elvehették volna tőle. Nem volt mása, csak a harmonikája. Az anyja nem őrizte láncon, nem nyúlt utána az apai kéz sem.

A hétköznapok cirkuszában ilyen módon föllépni: ez („lehet”) a szabadság.

Intézmények, rendszerek nélkül („beutazni a fővárost”) úgy, hogy magára ölti a koldusgyerek gúnyáját („tényleg semmije sincs”), ráhagyatkozni a többiek jóindulatára, ám ha gikszer van, futni, mint a nyúl, nos, ez mind a szabadság része.


Ma már nincsenek igazi szabad emberek.

Nem is lehet megfogni a szabadságot. Nem terjed ki egy egész életre. Általában befejezett múlt, olykor jelen, legritkábban folyamatos jövő.

Mesélhetünk róla, mert mítoszának része, hogy legalább hírből engedi magát megismerni.       

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása