<Lelkiismeret>
Rég. Pallas Nagy Lexikona szerint: A ~ az a 1. képességünk, melynél fogva saját cselekedeteink és egész erkölcsi mivoltunk fölött erkölcsi ítéletet mondunk. Az erkölcsi ítélet általában értékre vonatkozik; úgy mint a 2. logikai, mely a gondolat igazságáról vagy nem igazságáról, vagy mint az 3. esztétikai, mely a dolgok tetsző vagy nem tetsző voltáról nyilatkozik; az erkölcsi ítélet az 4. akaratra vonatkozik s annak értékét nyilvánítja; ha ezt az erkölcsi ítéletet saját magunkra vonatkoztatjuk, áll elő a lelkiismeret szava. Csakhogy míg mások akaratát, cselekedeteit teljes szabadsággal bíráljuk, saját magunkkal szemben az erkölcsi ítélet gyakran összeütközésbe jut szenvedélyeinkkel, indulatainkkal s általában magunk szeretetével; a lelkiismeret ereje fokozód és hanyatlik; aki folyton lábbal tapossa.
A lelkiismeret mint képesség az embernek mintegy veleszületett adománya vagy ősrégen kifejlődött szerzett tulajdona; de tartalmát, mind erejét illetőleg függ a történeti változástól <ld.változás>, ez egyéni neveléstől, életkörülményektől, környezettől, korszellemtől, stb. Nem állandó erő, hanem a társadalmi élet 5. produktuma. A lelkiismeret magával jut ellentmondásba, ha valamely elhatározás alkalmával az elhatározás mellett is, ellen is egyenlő vagy majdnem egyenlő erkölcsi okok szólnak; ilyenkor a kötelességek kollíziója áll be, a drámának ez az érdekfeszítő témája. (Pallas) 6. Mindaz, ami akkor jelenik meg, amikor olyan gondolat, szó, vagy tett ered tőlünk, amely valaki által normává emelt idea magasságába nem emelkedik, vagy ha el is éri, túl nem szárnyalja, inkább a szárnyalás optimális jelentésbeli irányától eltér, felülemelkedik rajta, túllövi azt, mármint az 7. ideát a lelkiismeretről. Magát a lelkiismeretet nehéz túlszárnyalni. Elképzelni is alig. Miként Isten Lelke lebegett a vizek felett, úgy nehéz elképzelni az ember lelkét. Azt is, ahogyan ismeri. Vagy ismertnek tétételezi.
Közel áll ehhez a felfogás, miszerint a ~ 8. mítosz A hopi indiánok úgy képzelik, hogy a ~ egy egyenlő szárú háromszög, mely a szívben forog és megszúrja vagy megböki, amikor az ember nem megfelelően cselekszik. Ez a ~furdalás. Ha ezt sokszor teszi, tompává kopik a háromszög és nem jelez többet. Nincs több szúrás a szívben. Ez a lelkiismeret nélküli ember.
A siketek kultúrája, amely egy hangok nélküli vizuális jel végtelen jelentéssel is alkotott rá jelet. Ők egy háromtagú mozdulattal jelelik. Hüvelykujj a szívre mutat, a mutató a levegőbe L alakot formázva: ez a lélek. Majd a tenyér a mellkasra: ez az ismeret. Aztán ugyanide egy fúró mozdulat a szívre: ez a furdalás.
~ hangja, íze, színe, illata? Honnan ered? Miért vesszük észre? És miért nem? Milyen 9. címkefelhőben kapna helyet?
1. - ∞? projekció bagatellizálás alkalmazkodás békekötés a rosszabbik énemmel ontológia rendszerszemlélet szeretet elveszett paradicsom belső lelkület elfojtás kanonikus férfi szereptökéletes igazság megpróbáltatás humanizmus dráma mágia etika egészség hierarchia visszajelzés teherviselés korrupció szólásszabadság arculat meditáció bűntudat pótcselekvésmegtestesülés (inkarnáció) angyalok zavar skizofrénia öröm jóindulat hol tartok exegézis confessio önvédelem udvariasság Ádám-Éva
10. Hang. A ~ hangja mindig emberi hang. <Megszólalt a lelkiismerete.> Senki nem látott még állatot vagy növényt, ahogy jelét adja a lelkiismeretének vagy a furdalásnak. <Staccato, moderato den ritmico> lehetne az ütemjelzése; Bartók a zeneszerzője. Előadója a New Yorki Filharmonikusok és a közéjük, az ütősök elé, beültetett indiai fuvolásfiú - aki a kizárólag két taktus között kezd játszani. A zenekar ilyenkor, a kottában található ütemjelre székével együtt hátrébb csúszik. A széklábak csikorgása vezeti be a fuvoladallamot. Majd zenekar visszacsúszik, fuvola elhallgat, a szimfónia megy tovább, akár egy hivatali ügyintézés.
11. Íz. A ~ íze könnyű, mint egy hab, parfé vagy mousse. Fondue tejszínnel. Vagy legyen bárányfelhő. A ~furdalás íze a túlérett sajté, korhadt, rothadt zöldség és annak fokazatai; mindenképpen föld-szerű, nehéz, de hamar tovatűnő íz, s mint ilyen a morálhoz van köze <ld. morál>
