Műveltség. Az intelligenciához hasonló fogalom, viszont ez – azzal ellentétben – az objektív megismerés eredménye. Ha csak etimológiai szempontból ízlelgetjük magát a szót, máris utal erre a „mű” és a – szóképzéssel ebből keletkezett – „művel” lexéma. Birtoklása cselekedet, megszerzés eredménye: egyfajta „erőforrás”, szellemi termék, tulajdonság, az adott személyt minősítő tájékozottsági mérték.
Tehát senki sem születik műveltnek, hanem a szocializáció egyes szintjei nyomán fokozatosan azzá válik (formális vagy informális keretek között elsajátítja). Minden esetben érdeklődést feltételez. Érdeklődést a világ történéseinek és alakító folyamatainak megismerése iránt. A szintje koronként, kultúránként és egyénenként eltérő. Személyekre és közösségekre egyaránt jellemző. A kollektív tudás egyfajta alapvető mértékének általános birtoklását jelenti. Gyakran szinonim kifejezése az „általános műveltség”, ami az adott társadalomban az adott korban, a közösségi életben való érvényesüléshez minimálisan elvárt ismeretek birtoklását jelenti: ez lehet készségbeli, képességbeli, személyiségbeli (pl. illemtudás), valamint lexikális műveltség.
Az emberiség történetének előre haladtával a műveltség fogalma nem sokat változott, csak a jelentéstartalma, az általa megjelölt és felölelt ismeretanyag köre bővült, formálódott, alakult, illetve folyamatosan alakul. Ami ma természetesnek, „alapvetőnek” tűnik, az pár évvel, évtizeddel, évszázaddal korábban ismeretlen vagy elfogadhatatlan tartozéka volt a műveltségnek. A műveltségnek vannak állandó és változó elemei. Állandó elem például az adott társadalomban mindenkor érvényes együttélési szabályok, normák, viselkedési formák összességének az ismerete. Változó elem pedig a technika és a (társadalmi, technológiai) fejlődés egyre-másra felbukkanó (és letűnő) nóvumaival való „mihez kezdés” ismerete.
A XXI. században a műveltség jelentéstartalma lufivá duzzadt, s része lett talán sok olyan „kevésbé” fontos ismeretanyag, amelynek gyakorlati haszna, a társadalmi érintkezéshez és érvényesüléshez közvetlen eszköze nem ismert. Persze a műveltség – akár a nyelv – rétegződik, ezért a műveltség mást jelent egy értelmiségi és egy „egyszerű” ember szemszögéből. Popkulturális körökben minden bizonnyal a része Lady Gaga és munkássága, míg a „magasabb körökben” Chopin vagy Picasso tevékenysége. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a XXI. században mindkét „végletnek” az alapvető ismerete a műveltség elengedhetetlen tartozéka. Miként az infokommunikációs készségek is nélkülözhetetlenek, s a műveltséggel aktívan (használni azokat eszközként) és passzívan (használva azokat a műveltség szélesítéséhez) összekapcsolódó, elsajátított kompetenciák összessége.
Az alacsony kultúra előretörésével és térnyerésével az „alapvető műveltség” elemi lesznek olyan – korábban a műveltség legtágabb értelméhez sem tartozó – ismeretek, amelyek a társadalmi értékeket (negatív irányba) átpozícionálják, azokat példaértékűnek, s ezáltal követendőnek állítják be. (Például a média által közvetített valóság show kultúra, viselkedésminták és szóhasználat.) A műveltség ezekben a körökben a passzív megismerés (befogadás) eredménye, hiszen innen-onnan „ragadnak” az egyénekre az adott közösség körében preferált minták és ismeretanyagok.
Az aktív megismerés (olvasás, tanulás) szerepe a társadalom szűkebb rétegére szorul vissza, a társadalomban (kulturális, kommunikációs stb.) repedések keletkeznek, kialakul az „alternatív műveltség” (amely mindig a „másiknak” az ellentéte az egyes rétegek szemszögéből), ahol a műveltség tradicionális jelentése meghasonlik, részben új tartalommal töltődik fel, s ennek megfelelően új (egyéni) értelmezésben használható.
A műveltség tehát egy korokon átívelő sztenderd a társadalomba való beilleszkedéshez, amelynek elemei folyamatosan alakulnak, de magvát tekintve (a legősibb közösségi együttélési normák ismerete) szinte változatlan. A műveltség tipikus jellemzője az akkumulálódás: tehát a benne foglalt ismeretanyagok egymásra épülnek, egymást kiegészítik, együtt képezik annak mindenkori jelentését és értelmezésének mikéntjét.
