Élő közvetítés felvételről

Kommentátor: Kocsis Árpád

Asszem, hogy ez így, hogy a Demokrácia, ma nem játszik. Tegnap állították ki. Durva becsúszás miatt az Államnak. Hátulról. Ez így nem fog menni. Pár Jogvédő a kispadról lehet, hogy tiltakozni fog, de kérem, a foci az foci, kispályásoknak itt helye nincs!

S még ha ez a pályára nem való affér lett volna pusztán... De a csetlés-botlásait is kín volt nézni. Ott áll, ott bizonytalankodik ez a Demokrácia a tizenhatos szélén, ott egyensúlyoz kétségbeesetten és tanakodva, hogy most lőjön-e vagy ne lőjön? (ha mindig ennyit gondolkodtak volna a Népakarat nevében!), cselez, de milyen cselek ezek, kérem?!, mintha olyan kurva sok ellenfél volna, tehát cselez ott a fehér vonalon, a büntetőterület határán, hatalmas test pipaszár lábakon, mint fogpiszkálókra tűzött krumpli, erőtlenül cselez, már a kaput sem találja, nincs is kapu, néha a kispad felé sandít, nincs is kispad, csak az ő ügyetlenkedése a zöld négyszögön.

– Rúgjad már baz'meg! Nem ezért fizetek – ordít az öltöző ablakán kikönyökölve Plutokrácia. Ő már vagy tíz perce levonult. Naná, megint kifürdi mindenkit megelőzve a meleg vizet.

Demokráciát meglehet maga elé engedhette volna... Persze, hogy Autokrácia erélyesen leszerelte. A büntetőterület az ő pályája. Genius foci. S már ott is szalad, ni!

Ő bezzeg tudja a módját. Szalad vele a pálya, a fűszálak meghajolnak. Csak a kaput hibázza el. Mindig ugyanazt. Hátulról nem lehet, de nem ám. Ami Arisztokráciának még sikerült, az neki nem megy, ha belefehéredik is.

Újabban csak az Államnak lehet hátulról. Legfeljebb kiállítanak róla egy-két fazont, kárt úgysem tehetnek benne. „Az Állam én vagyok” – mutat a pöttyösre. Igaza van, csak rúgni lehet, de minek? Úgyis visszaszáll. Főként ha te hoztad. Csak rendszeresen kell pumpálni.

A középpályán most éppen Bürokrácia lábai közt igyekezik átszuszakolni. De hol vannak már azok a régi kötények, amelyek  fedték a pőreséget? Újabban kötény nélkül is megy. Úgy az igazi.

Azért Demokrácia mégis megpróbálkozik a labda elvételével. Fórumot ültek felette, előterjesztették, megvitatták, megunták, megszavazták. Megcsinálják. Nem azonnal, persze, de kisvártatva. „Nem haladtunk sokra, de számos problémában bár elbizonytalanodtunk.” Valaki felnyög a pálya szélén. (Pornokrácia?, Gerontokrácia?, maga Panarchia?!)

– Csak közvetlenül a tökét – mutogat valamit Anarchia a bal szélről. Ő sem sokáig rúgja már. A legújabb stadionépítési tenderek követelményeikben előírják a pálya bal oldalának mellőzését. Állítólag igen elmés megoldások virágoznak ki a mérnökök vonalzói és szögmérői mellől. De mi történik addig is a pályán?!

Ilyen illemtudó hátulról becsúszást már régen láttunk. A legendás Monarchia jut eszünkbe, meg pár egzotikus fazon, Kakisztokrácia és Kleptokrácia. Mint valami Grácia, bájosan körbetipegi az Államot. Az bezzeg jól fedezi a pöttyöst. Szakszóval: beseggelt. Plutokrácia sem csinálná jobban.

Végül csak sor kerül az aktusra. Durván, hátulról. Újra.

Piros lap!

A nép őrjöng a lelátókon.

...Ja, mégsem.

...Zárt kapus meccs volt.