A magyar értelmező szótár meghatározása alapján ez a szép és nemes fogalom a következőt jelenti: egy állapot, melyben valaki szabad, nem fogoly, se nem rab. Filozofikusan megfogalmazva: az a lehetőség, hogy az ember a fölismert szükségszerűség alapján választhat cselekvésében. Azaz megteheti, amit szeretne, oda megy, s azt tesz, amit akar. Nem kötik béklyók, nincs helyhez, időhöz, személyekhez, állapothoz láncolva, nincs másoknak alárendelve, nem gátolja semmi.

Létező fogalom-e a valódi, szó szerint veendő szabadság? Ha él, csak kevesek számára mutatja meg igazi arcát. Egy átlagember példájából kiindulva talán kijelenthető, hogy nem valóságos. Hétköznapokon általában az ember dolgozik. Ha mégis otthon van, szabadságot vesz ki. Mégsem szabad. A munkahelye visszavárja. Rövidke pihenést, munkavégzés alóli felmentést kap csupán, egyetlen pillanatra áll meg a mókuskerék. Vagy még annyira sem. Hiszen otthon sem az édes semmittevés várja, hanem a napi rutin. Netán éppen ügyintézés. Máskor pedig kivizsgálás, egynapos műtét, fogorvosi beavatkozás, temetés, esküvő, más egyéb miatt marad távol a munkahelyétől. Ritka pillanat az, amikor ténylegesen semmit sem kell tenni. No ez a nyúlfarknyi, megfoghatatlan pillanatocska lehet a hőn áhított szabadság szelének enyhe fuvallata.

Ha pedig a munkahelyén tartózkodik valaki, akkor meghatározzák, mit, hogyan, mikor, mivel kell tennie, s mindezért mennyi ellenszolgáltatást kap. Nem azt tesz, amit akar, nem akkor és ott, ahol ő akarja, s nem annyiért, amennyiért szeretné.

Mi is hát a szabadság?

A szabadságnak íze van. Édes, mint a legédesebb körte vagy görögdinnye, vagy egy finom gyümölcsfagylalt, melyet egy forró nyári napon fogyasztasz el, hogy enyhítse szomjadat, hűsítse testedet.

A szabadságnak illata van. Émelyítő, részegítő, mint a legszebb rózsa-, vagy orchideacsokor illata, melybe belefeledkezve megmámorosodsz, s úgy érzed, tiéd az egész világ.

A szabadság biztonságot ad. Olyan, mint egy selymes, puha pléd, mellyel betakarózhatsz, elbújhatsz alatta, s tudod, nem érhet semmi veszély, nem fog semmi rossz történni, nem kell semmitől sem félned.

A szabadság tapintható. Ha kinyújtod a kezed felé, nem a semmit markolják ujjaid. Elérheted, megfoghatod, a tiéd lehet.

A szabadság látható. Ha becsukod a szemedet, sötétséget látsz. Ha szabad vagy, akkor a pilláid mögött színes ábrák, csodás képek vonulnak föl.

A szabadság hallható. Olyan, akár a szférák zenéje, egy földöntúli csodálatos, gyönyörűséges hang.

Szabad-e a gyermek, amikor világra jön? Igen. Szabad mindaddig, amíg nem kötik béklyóba napjait a kötelező teendők. Szabadon ehet, ihat, alhat, játszhat.

Szabad-e a fogoly, amikor börtönéből végre kiengedik? Igen, s noha egy pillanatra elvakítja az éltető napfény, ám ő észre sem veszi, mert megrészegül a szabadság ízétől.

Szabad-e a szerelmes, ki csak néhány perce adta ki útját egykor imádott kedvesének, mert rájött, nem megy tovább? Igen, bár testét-lelkét abban a pillanatban a mérhetetlen fájdalom járja át, de később rájön, ennek így kellett történnie.

Szabad-e a lélek? Igen, de az éppen lakott testben végre kell hajtania a kirótt feladatokat, meg kell felelnie a családnak, a környezetének, s csak ha eltávozik az adott testből, választhatja meg szabadon, ki lesz a következő.

Szabad-e az ember? Szó szerint véve talán nem, de a lelke – mint fentebb olvasható – igen, s ha a napjait azzal tölti, amit szeret, akkor az.

A szabadság választás. A választás szabadsága pedig a miénk.