A hűség, a hű melléknév ragozásával létrejövő főnév. Hű az a személy/élőlény/csoport, amely kitartóan ragaszkodik egy másik személyhez/élőlényhez, helyhez, csoporthoz, ideológiához ésatöbbi. A hűség tehát egyfajta ragaszkodást jelent, de a hűség nem egyenértékű a ragaszkodással, mivel a hűség szó olyan hozzáadott többletértéket hordoz, melyet a körülíró vagy hasonló jelentésű szinonímák (odaadás, elkötelezettség, lojalitás, ragaszkodás) nem. A hűség ellentéte: a hűtlenség.

A hűség számos összetett szóban, illetve szókapcsolatban fellelhető: elvhűség, hithűség, párthűség, valósághűség, házastársi hűség, kutya hűség, hűséges a nemzethez, hűséges önmagához.

A hűség a klasszikus értékrend egy fontos eleme, s mint olyan, pozitív jelentéstartalma a többi klasszikus értékkel együtt (becsület, tisztesség, őszinteség, megbízhatóság, nagylelkűség, önzetlenség) jelentős változáson ment keresztül. Napjainkra a hűség, egy olyan fogalom, aminek jelentése és jelentősége ismert, de megélése napjaink embere számára nem fontos többé.

A hűség elértéktelenedése magyarázható azzal, hogy a történelem során egyre enyhébb lett a hűtlenség megtorlása. Itt térjünk ki a hűség két formájára: a csoporthoz – nemzethez – való hűségre és az embertárshoz való hűségre.

A nemzethez hűtlen egyéneket a közösség kivetette, súlyosnak ítélt esetekben börtönbüntetéssel, száműzetéssel vagy halállal sújtotta. Napjainkban az egyén szabad akaratából bármikor hűtlenné válhat nemzete eszméivel, értékeivel szemben, a közvélemény nem ítéli el, nem közösíti ki és börtöntől sem kell tartania. Napjainkra olyan mértékűvé silányult a nemzethez való hűség fogalma, hogy a Magyarországon maradást egyes csoportok a vesztesek döntésének mondják. Magyarország elhagyása  divat lett. A divatot pedig a gazdasági és társadalmi nehézségek ideologizálásával támasztják alá és tartják életben.

A párkapcsolati hűséggel kapcsolatos változások a fentiekhez hasonlóan drasztikusak. Még az időszámítás kezdetén a hűtlen asszonyokat halállal büntették – megkövezték - addig napjainkban a hűtlenség nemhogy nem büntetendő, de bizonyos csoportok számára elfogadható, sőt, kívánatos dolog. (Igaz azonban az is, hogy a női hűtlenség még napjainkban is kevésbé számít természetesnek, mint a férfiaké.)  A szexualitás szabadsága nem csak a házasság intézményét, de a házastársi hűség fogalmát is lerombolta. Itt kell azonban megjegyezni azt is, hogy míg a széles körű tömegek számára a hűség  erőteljesen veszített jelentőségéből, a hűséget megőrizni képes emberek nagyobb megbecsülésnek örvendenek az átlagos értékrendű közösségekben, mint korábban. A hűségben élő ember ugyanis napjainkra kuriózum.

A hűség egy különleges formája: a hűség önmagunkhoz. A történelem azon személyek neveit jegyzi fel, akik képesek voltak hűek lenni önmagukhoz. Ezek az emberek nem csak önmagukhoz, de nemzetükhöz, társaikhoz, az általuk képviselt vagy támogatott ideológiához is képesek voltak minden körülmények között hűségesnek maradni. Bármilyen hűség alapja tehát nem más, mint az önmagunkhoz való hűség.

A 21. század embere az alapértékek elvesztésének és a túlzott szabadságnak köszönhetően nem képes hűségesnek lenni önmagához. Stabil viszonyítási pontok hiányában képtelen definiálni önmagát, így nincs is mihez hűnek lennie. Fentiek vezetnek ahhoz, hogy napjainkban a depresszió, valamint a különböző addikciók (drog, alkohol, dohány, csokoládé, játék, internet, szex, munka függőségek) népbetegségnek számítanak.  

A nemzethez való hűséggel rokon az ideológiához kapcsolódó hűség. Ez a típusú ragaszkodás szintén vesztett erejéből, bár napjaink érték- és irányvesztett emberének az ideológiához való ragaszkodás lehetőséget ad az önigazolásra és ezáltal a szorongás feloldására. A 21. század embere ragaszkodik az ideológiákhoz, viszont, ahogy nemzetéhez, embertársához vagy önmagához, az ideológiához sem képes hű maradni. Hűsége addig, és csak addig tart, míg adott ideológia támogatása a legtöbb előnyhöz juttatja az elérhető, többi ideológiával szemben. Amint más, érdekeit jobban kiszolgáló ideológia kerül látóterébe, hajlandó átállni, akár a korábbi meggyőződésével teljesen ellentétes oldalra is.

Néhány évszázada hatalmas tömegek voltak képesek arra, hogy hűségük bizonyításaként életüket áldozzák egy emberért, egy hazáért, egy eszméért. Napjainkban az emberek még önmagukhoz sem képesek hűek maradni, hiszen a túlzott szabadság hatására elveszítették stabil tájékozódási pontjaikat. Az értékek - mint a hűség -  elértéktelenedése az értelmes emberi élet létezésének megszűnését vetíti elő, mely remélhetőleg kellőképpen megrémíti a társadalom tagjait, hogy újradefiniálják az alapértékeket és letérjenek az emberiség totális elsilányodásának útjáról.