„Végy minden napot úgy, ami rád virradt, hogy utolsó: kedves az óra, minek nem vártál már jövetelére.”
/Horatius/

Ez a gondolat felvet egy igen fontos kérdést, mely egyértelmű betekintést enged a  válaszadó jellemébe:  Ha tudnád, hogy holnap este hatkor meghalsz, vajon mit kezdenél az életedből még  hátralévő harmincegy órával? Talán ellentmondanál a római költőnek, aki szerint: „Mindenhol lenni annyi, mint  sehol se lenni”?

Miért ne: keresnél egy csendes zugot, ahol saját gondolataid magukba zárhatják  tested és az általad immár öntörvényűen felállított tézist, illetve antitézist – tehát,  hogy: „Sehol se lenni: mindenhol lenni” – végre mindentől függetlenül bizonyíthatod; éppen azáltal, hogy gondolatban bejárnád a világnak azon helyeit,  melyekre eljutni oly régóta vágytál, és annyi újonnan megismerhetőt nyújthat még  neked, miáltal teljesebb képet kaphatsz a világról és így jobban felkészülhetsz a  vészesen közelgő és immár elkerülhetetlen halálra.

Vagy inkább az általad eddig leélt életet és megélt pillanatokat idéznéd fel újra, hogy amit jól cselekedtél, azt megerősíthesd, amit viszont rosszul tettél, vagy talán  meg sem tetted, azt mostani tudásod szerint jobbá tedd?

Egy meg nem írt levél, vagy egy feléd nyújtott kéz, melyet nem vettél észre. Az élet  apró dolgai, melyek azonban másokat egy életre boldoggá vagy éppen  boldogtalanná tehetnek…

Esetleg megrettensz halálod eme közelségétől, vagy csupán a ténytől: tudod, mikor  jön el, és nem bírván elviselni az embertelen feszültséget önmagad vetsz véget  életednek, megelőzve a… hogy is mondjam… a saját isteneddel kialkudott, vagy  éppen a „társadalom által elfogadott” időpontot?

De előfordulhat, hogy te nem vagy ennyire maximalista, nem gondolkodsz ilyen végletesen. Egyszerűen csak azt tennéd, amit minden délután: a suliból hazafelé menet bedobsz egy hamburgert a sarki büfében, este pedig elviszed a barátnődet  moziba, ahová persze nem azért jártok, hogy filmet nézzetek, hanem hogy  csókolózhassatok és hideg kezeddel a blúza alá nyúlhass. A mindennapok  boldogsága…

Persze ez a boldogság is egyre halványabb, hiszen minden egyes nap ugyanazt az érzést éled át.

Igen. Az is lehet, hogy te így várod a halált.
Egyre boldogtalanabbul.