Idegi rendellenesség, mely eleinte szociális beilleszkedési zavarokhoz, majd elszigetelődéshez, végül pedig halálhoz vezet. Kevésbé súlyos variánsa a szakbarbárság, mely esetében csak bizonyos témáknál jelentkeznek a tünetek.
Könyvek, ismeretterjesztő műsorok, kerekasztal-beszélgetések, sajtótermékek, - utóbbiak szerencsére egyre kevésbé – terjesztik a kórt. Bármely életkorban jelentkezhet, mindkét nemnél azonos az előfordulási arány. A műveltség alkalmatlanná teszi a műveltséghordozót, hogy megfeleljen a huszonegyedik század kihívásainak. Olvasottsága és egyéb úton szerzett ismeretei csak hátráltatják: logikával, és a témába vágó idézetekkel válaszol, amikor feltétel nélküli beleegyezést kellene mutatnia, megpróbálja több oldalról megközelíteni a kérdést, miközben nyilvánvaló, hogy az adott környezetben csak az egyik narratívát hajlandóak elfogadni, illetve makacsul hisz egy ismeretei által igazolható objektíven létező valóságban, és az ebben a valóságban létező tényekben, amelyek világképe alapjait jelentik. Téveszméje állandó, és kezelhetetlen konfliktusok forrása: a legjobb, hogy ha egészsége érdekében ráhagyjuk a dolgot.
Komoly probléma, hogy mivel a betegek jelentős részének nincs betegségtudata csoportokba verődnek, és olvasmánylistákkal, valamint egyéb, a betegséget súlyosbító faktorokkal látják el egymást. Ilyen környezetben a beteg valóságérzékelése eltorzul, ami csak fokozza a normális társadalomtól való elszakadását, így pedig ördögi körbe kerül, amelyből önerőből képtelen szabadulni. Aki elkapja a műveltséget, az előtt ritkán nyílnak meg a legmagasabb posztok, ugyanis a művelt ember alapvetően alkalmatlan arra, hogy fontos szakpolitikai kérdéseknél, amelyek esetében csak hogy valaki műkedvelőként hozzászólhasson a témához, több tucatnyi könyvet kell elolvasni, hét-tizenegy szó közötti mondatokba sűrített jelszavakat gyártson.
Hasonlóképpen, lelki alkata miatt méla undor fogja el az egészséges, műveletlen tömeg által igényelt leegyszerűsítések, jelszavak, skandálható mondatok, és a közösségi érzés mindenek elé helyezett kifejezése láttán, vagy hallatán. Végső stádiumban a műveltséghordozó tényeket, adatokat, illetve politikai, gazdasági, biológia, fizikai, kémiai, vagy matematikai axiómákat próbál szembeállítani érzelmi alapú féligazságokkal, dezinformációkkal, vagy városi legendákkal szemben, aztán Márai 1954 és 56 között keletkezett naplóbejegyzéseit kezdi el olvasni, hangos sóhajtások közepette.
Nagyon ritkán a művelt ember tudatos, agresszív, és erőszakos terápiával képes a társadalomba való visszailleszkedésre, azonban, mindig fennáll a veszélye, hogy visszaesik. Az első lépés a kontrollteszt, annak megállapítására, hogy a műveltség kimutatható e a alanyban. Amennyiben a kettővel ezelőtti mondatban feltűnt önnek, hogy az agresszív és az erőszakos szavak egymás szinonimái, hetvenöt százaléknál nagyobb esély van rá, hogy ön fertőzött, így sürgősen kezdje meg a kúrát, biztos ami biztos alapon. Szakemberek fél éven át heti nyolc-tíz órányi, időjárásról, tévéműsorokról, teljesen nyilvánvaló eseményekről, valamint – szigorúan latin kifejezések, és a pontos kórisme ismerete , valamint a kezeléséhez szükséges gyógyszerek nevének helyes kiejtése nélkül - betegségekről való beszélgetést javasolnak, lehetőleg egy, a világ dolgaira a lehető legkisebb mértékben sem nyitott személlyel. Kontrolltémaként elfogadhatóak az áremelések, a magyar foci, az ezoterika, illetve olyan ismeretterületek, amikről mindkét félnek homályos fogalmai vannak csupán.