Nagy Gabriellának

Kedves Gabi, 
azért választottam az „ízlést” mint olyat, mert úgy érzem, „be akartál húzni a csőbe”. Az ízlésen kívül ugyanis a többi szócikk az ún. „beugratós” kategóriába tartozik. Hiszen az általad felkínált fogalmak vagy 
A: köztudottak,
mert hát mindenki tudja például, hogy mit jelent a „demokrácia”, ki ne tudná e megfáradt hazában (lassan negyedszázad magyar demokrácia után), hogy a demokrácia az az államforma, amikor négyévente új lopó/csaló/hazudó/élősködő hatalmi elitet választunk magunknak, s végül annyira elhülyülünk, hogy már a régi is jó, 
vagy 
B: annyira relatívak, 
hogy kár is velük foglalkozni. (Ilyen például a „morál” fogalma. És, ha már itt tartunk, e ponton mesélném el neked, hogy a fiamról éppen ma derült ki, hogy úgy jár évek óta úszóedzésre, hogy bár a bérletpénzt elkéri tőlem minden hónap elején, ám az uszodába be sem teszi a lábát, sőt még a strandpapucsát sem. Mindazonáltal morális ítéletet nemigen tudok mondani róla – ki vagyok én ehhez? Nem merném ez alapján azt állítani, hogy ő Rossz Gyerek, de azért azt se, hogy Jó Gyerek. Mindössze belőhetem nagyjából, hogy Anders Behring Breiviknél jóval jobb a gyerek, de az állatoknak prédikáló, leprásokat gyógyító Assisi Szent Ferencnél valamivel nyilván rosszabb. De hát ez, lássuk be, nem sok… Hagyjuk is a morált, tényleg annyira relatív fogalom, hogy semmire nem jó igazából, csak összezavarja az embert, ráadásul nem is a témánk, mert a mi témánk az „ízlés”). 
Szóval az ízlés. Most hogy ezt a szócikket választottam, Te, Kedves Gabi 
(ne legyen már titok az olvasók előtt, hogy tegeződünk, olyan álságos lenne, hiszen sok éve barátok vagyunk, és én tényleg őszintén kedvellek, nemcsak azért, mert a Litera szerkesztője vagy, s nekem mint írónak nem árt jóban lennem a Litera szerkesztőivel, hiszen a Litera a legnagyobb magyar online irodalmi fórum, tehát egy magyar írónak egyáltalán nem mindegy, hogy jóban van-e a Litera szerkesztőivel vagy sem – tehát nem, leszögezem, nem ezért kedvellek, nem érdekből, nem azért, mert „literás” vagy, hanem úgy áll a dolog igazából: nekem érdek nélkül tetszel, és már rögtön meg is érkeztünk a kanti szépséghez, hiszen az öreg Immanuel mondta: „szép az, ami érdek nélkül tetszik”, ami viszont bennem mindig égető kételyeket ébresztett, hiszen akkor a csúnya az, ami érdekből tetszik? – nem, ez egyáltalán nem igaz, mert te például akkor is szép lennél, ha én érdekből kedvelnélek, azért, mert a Litera szerkesztője vagy, én meg egy író; szóval ez egy nagyon bonyolult ügy, de most nem is ez a témánk, nem a „szép”, hanem az „ízlés”, bár a kettő között kétségkívül van összefüggés, ez tény, a kérdés csak az, hogy pontosan mi az összefüggés, de hamarosan, ígérem, erre is fény derül), 
szóval, Te, Kedves Gabi, most, hogy az ízlés szócikket választottam, hirtelen elemi erővel döbbentem rá, ezzel is behúztál a csőbe, mert hiszen ez is a „beugratós” kategóriába tartozik. Ráadásul duplán. Hiszen ez a fogalom egyfelől 
A: köztudott, 
másfelől 
B: relatív. 
Relatív, hiszen ahány ember, annyi ízlés. Mondok három példát is, hogy ne sötétben tapogatózzunk. Anyám például nem kedveli 
A: Rejtő Jenő A három testőr Afrikában című regényét, 
B: A nagy Lebowski című amerikai filmet 
vagy 
C: a körmös pacalpörköltet juhtúrós puliszkával, macskapöcse paprikával. 
Én meg mindhármat nagyon szeretem (lehet, hogy tudtad). Szóval, szögezzük le: az ízlés relatív. Másfelől pedig, az, hogy mi az ízlés, köztudott. Mi az hogy, nagyon is. Mindenki tudja, hogy az ízlésnek három fajtája van: 
A: a jóízlés v. jó ízlés (ennek vannak határai), 
B: a rossz ízlés 
és végül
C: az ízléstelenség. 
Fejtsük ki mindhármat részletesen, hogy az olvasók számára is végre világos legyen e fogalom (és alfogalmai). „Ízléstelenség” például a „hetes hígfosás”-ról társalogni a kávéházi asztalnál, első randevún, Sacher-torta fogyasztása közben, vagy úgy szólítani az erősen vallásos nagypapánkat, hogy „édes faszom”. A „jóízlés” (vagy „jó ízlés”) az, ami a kritikusnak van. A rossz ízlés pedig az, ami az olvasónak. 
De hát ez mind köztudott, Gabi (ráadásul relatív)! Behúztál a csőbe, te huncut!!!

(Ui.: Na, mindegy, a meló az meló. Mikor iszunk már egy jó fröccsöt a Gyöngyben? Csüti? Pénti?)