Akkor és a most

Ezt is csak egy férfi találhatta ki. Az ókor tele van ilyen hímsoviniszta dumával. Szabadság a filótankönyv szerint azt jelentette, amikor valaki mentes a szenvedélyektől meg a helyes értelem vezérli. Én lány vagyok, ráadásul balkezes is, vagyis kétszeresen az érzelmek dominálnak, akkor én ezek szerint eleve ki vagyok zárva a szabadságból. Majd biztos három vbk után, mint múltkor, a törzshelyünkön a szembeasztalnál egy nagyobb társaság ült, és volt egy olyan bandavezér kinézetű srác köztük, aki jelentősen szemezett velem, egyszer csak odapattant mellém, hogy társulna, mit szeretnék csinálni, táncolni például, de hát itt nem táncol senki, meg nem is olyan a zene, akkor mondjuk csókolózni, ez már jobban tetszett, de akkor gyorsan, mert a barátnőm mindjárt visszajön, csak lent van a mosdóban, majd biztos azt fogom gondolni, hogy most tulajdonképpen szörnyű rabságban szenvedek. Viola. A konyhában ültünk és cigarettáztunk, kávét kéne főzni, az új zacskó még ott lapult a bevásárlókosárban. Ahogy előhalássza a fém kávétartót a szekrényből. Hogy ő azt úgy szereti, most végre ő töltheti föl. Ahogy átszellemülten azon ügyködik, hogy a zacskó teljes tartalmát belesimogassa az ibrikbe, ami nehezen megy, mert a zacskó nagyobb, a végét mindig csak utólag szoktuk beleborítani. Ahogy cirógatja, kecsesen és alkotóan, közben nevetünk, meg hülyéskedünk, de ő annyira nincsen ott! A szabadság nem létrejön, pláne nem értelemmel. Ott van mindenütt, csak rá kell érezni.

Azt hittük, minden megváltozik

Mondtam, hogy nem megyek el szavazni, te csak menj, ha már ez az első. Mi lesz jobb nekem? Az egyik kormány szétlopja az országot, leváltják, jön a következő, az is. Kilencvenben, akkor még mentem én is. Egy pillanatig azt hitte az ember, hogy most eljött a szabadság, innentől kezdve minden meg fog változni. Aztán mi változott? Korábban az volt a szlogen. Mienk a gyár? Akkor vigyük haza! Most nincs már gyár, ott az egész ország. Nyolcvankettőben mi voltunk a megyében a másodikak, akik vállalkozást alapítottak. Én nem hőzöngtem, hanem végeztem a munkámat, volt, hogy napi 18 órában. Azért, mert érdekel a hivatásom. Én nem akarok lopni, én dolgozni akarok. Nekem ezekhez semmi közöm. Remélem, így is marad.

Szabad vagyok, de

Mindig is erre vágytam. Kiszakadni, egy szál hálózsákkal meg fogkefével nekiindulni a világnak, mindenféle kötöttség nélkül, mosdás a benzinkútnál, alvás a tengerparton. 16 éves korunk óta terveztük ezt Robiékkal, akkoriban mind Kerouacot meg Salingert olvastunk. Persze azért annyira kötöttségek nélkül nem ment, mint náluk. Autó szervizeltetése, Európai Egészségbiztosítási Kártya, mobilban a nagykövetség száma elmentve. Ha lerobban a kocsink, ki ne álljunk stoppolni, még megerőszakolnak. De a legnagyobb kötöttség, az itt, bennem. Két hónapja szakítottunk, és még mindig őrá gondolok. Három napja a testünket csakis kívánatos dolgok veszik körül. Tenger, kék ég látványa, bor, fű, jó kaják, a másik teste. A többiek meztelenül, repesve valami minden létezőre irányuló szerelemtől. Én meg ezen az ideális helyen ugyan, csak nem az ideális időpontban, hogy igazán szabadnak érezzem magam.

Mindenki lehet

Fedezd fel a devizapiac előnyeit! Az egyszerű emberek előtt is nyitva áll. Szeretnél sok pénzt keresni úgy, hogy ki sem kell mozdulnod otthonról? Válogass több száz külföldi állásajánlatunk közül! Valósítsd meg önmagad cégünknél! Eleged van az unalmas edzésformákból? Itt az idő, hogy válts! Szabadulj meg a pluszkilóktól, nyerd el álomalakodat! Küldj SMS-t és tudd meg ki voltál előző életedben! Nézd meg legújabb kollekciónkat és válogass, legyél te is önálló, független nő, aki tudja, mit akar! Ne gondolkodjon! Csak egy kattintás, és máris megnyerheti!

Megengedem magamnak

Harmadik hete nem dolgozom, nem bírtam már az estébe nyúló értekezleteket, határidős munkákat. A párom szerint is jobb a babának a nyugalom. (Haha, nyugalom. Én, akinek nyughatatlan a természete, mindig már a kettővel későbbi teendő van a fejemben.) Igaz, amióta idekint vagyok, ez az első nyugodalmas időszakom.  Eszembe jut az a lelkes izgatottság, amikor kapva az alkalmon egyetem után nyáron csomagoltam és leléptem Magyarországról. Mint egy megkergült kiscsikó, akit kiengedtek a karámból. Persze korántsem volt fenékig tejfel. A munka nem jött be, fontolgattam, hogy hazamegyek. De maradtam. Az első gyereket apa nélkül szültem meg, szakítottunk, mielőtt kiderült, hogy terhes vagyok. Mennyivel könnyebb másodjára! Most elhatároztam, meg fogom engedni magamnak, hogy délután elnyúlok a kanapén és szunyókálok egyet. S ezt lelkiismeret-furdalás nélkül, mert a jó cél érdekében teszem: erőt gyűjtök a nagytakarításra, úgyis már régóta halogatom.