Keresek az interneten. A változás szóra keresek rá. A kutatás technikájában bekövetkezett egyik legfontosabb változás, hogy mindig az internettel kezdjük. Már én is. Az internet nem ismeri a változást, mert minden változás előtti állapot azonnal lekerül a portálokról. A változás tehát már nem az, ami régen volt. Úgy értem, hogy az internet előtt, amikor a valami előtti és valami utáni köztes térében volt mód rálátni a különbségre. A változás a különbség tudásában volt. Az tűnik el. A különbség. Pontosabban a különbség érzékelhetősége.

Megváltozik egy internetes oldal dizájnja, mert lecserélik a portált. Frissítik. Ez csak egy dátumban hagy nyomot az oldalon. Hogy utolsó frissítés és hozzá egy dátumformula. Az előző állapot nyomtalanul eltűnik. És mindenki elfelejti a régit. A frissítés a felejtés metaforája. Felfrissíteni az emlékezetet, a hálózati emlékezetet, ez az előző állapot törlését jelenti. A digitális felejtést. Nincs már régi és új. A régiek és az újak vitája, amely a modernitás korának egyik nagy nyitánya volt, lekerült a napirendről. Ez az egyik legradikálisabb tünet a változás szó jelentésének alakulásában. Mert nincs változás. A változás észrevehetetlenné vált. A frissítés a változás önfelszámoló változása. Ami azonban már nem változás. Hanem valami más. Frissítés. Ez csak egy metafora.

A változás egyébként is ritkán hagy nyomot. A változás nyelvi alakzatok, metaforák és szavak formáját öltötte. Régen a retorika felügyelte technológiát. Újabban a digitalizáció. Épp ezért az egyik legfontosabb emberi tudás a bölcsésztudás, amely a változásra figyel. Hogy tudja a változás előtti dolog jelentését. Pontosabban figyelt és figyelmeztetett a jelentések módosulására. Vagyis a változásra, amely a jelentések feletti kontrollt, a hatalom birtoklását jelentette. Az emlékezet folytonosságát hivatott őrizni. De az őrzés, az értékőrzés nem kívánatos. A világ új korszakba lép. Olyanba, amelyben nem lesz nyoma a változásnak.

Keresek az interneten. A lexikon kultúrtörténetéről szeretnék olvasni. Vagy egyszerűen csak a lexikon történetéről. Nem valamelyik lexikonéról, egyről a sok közül, hanem általában a lexikon története érdekel. Ez után kutatok. A lexikon szó jelentése ugyanis változik. Minden szó jelentése állandóan változik. A paradoxon az, hogy a változik szó használata nélkül nem lehet leírni a változást. De mit jelent a szó maga, hogy változás? Nem jelent, csak jelez. Azt jelzi, hogy a dolog már nem az, ami volt. Ám hogy mi, azt nem tudjuk megmondani. A változik, változás szó üres jelölő, amely nem árul el magáról semmit. De a dologról sem, amelyre rámutat. 
„A változásra igent kell mondani!” „Sürgetni kell a változásokat, mert a változás jó.” – Ezek a kijelentések nem mondanak semmit, mert nem közölnek a dolog két állapotáról, az előtti és az utáni állapotról, semmit. Csupán regisztrálnak valamit. Azt, hogy a dolog nem egy, hanem kettő. Legalább. És hogy a két dolog nem ugyanaz. A ’Nem azonos önmagával’ és a ’Nem hasonlít egymásra’ kijelentések azonban nem keverhetők össze. 
„Hogy megváltoztál,” mondjuk néha. Vagyis nem az vagy, aki voltál. De udvariasan nem mondom meg, hogy miben változtál. Előnyödre vagy hátrányodra. Amikor ezt mondom, azt jelzem, hogy valahol két dolog között vagyok. Tudok egy régi dologról és egy újról. De még úton vagyok egyiktől a másik felé. Meg kell értenem. De a változás tudatosítása még csak annak a tudatosítása, hogy valami változik, noha nem tudom, hogy miként változik. És hogy a változás által mivé is válik. Mert nincs változás. Nincs idő. Csak a beszéd a változás. Vagyis a nyelv uralja a változás tudását. De a nyelv szó elvont általánosságra mutat. Nyelv nincs. Emberek vannak, akik beszélnek. Akik azt mondják, nincs változás. Vagy azt mondják, van változás. Mert a változás nyelvi kategória. Vagy elhiszik, vagy nem. A nyelv hatalma, hogy elhiteti velük, vagy nem. A nyelv uralja a változást. A klasszikus retorika ezért formalizálta a négy változáskategória segítségével a hozzáférhetőséget.
A változás szó maga észrevehetetlen marad, ha van változás. Akkor tűnik csak fel, ha nincs változás. Ami persze önellentmondás. Mert akkor csak a változás szó van hangsúlyozva. Csak szavak vannak, alakzatok, figurák. Ismételve és variálva. A klasszikus retorika felügyelte. A modernizáció óta a hatalom beszéde kisajátította. A digitalizáció pedig eltörli. A változás új neve a frissítés. Azt sugallja, hogy nincs változás, csak a dolog az időben elmozdult. Megelőzte a múltat. A jövő jelenbe lépett. És az már a múlt.